Bemutatkozás
Egyesületünk 2012 óta végzi segítő feladatát az emlőrákkal küzdők körében Budapesten, a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központjában. Az Onkológiai Központ vezetője, Dr. Dank Magdolna igazgató asszony egyben Egyesületünk egyik alapítója is. Hazánkban folyamatosan nő az emlőrákosok száma, sajnos ma már nem csak a középkorú hölgyeket sújtja e betegség, hanem könyörtelen a huszonévesekkel szemben is. Az orvostudomány mai állása szerint nem kell belehalni ebbe a kórba abban az esetben, ha időben diagnosztizálják, segíteni tudnak a betegen. Azonban nem csupán a fizikai, orvosi segítség fontos az egyes esetekben, hanem az is, hogy mentálisan miképp viseli el a személy a megváltozott egészségi állapotát, az esetlegesen elveszítettnek gondolt, hitt nőiesességét. A fiatalabb korosztálynak sok esetben még azzal a nehézséggel is szembe kell, hogy nézzen – amit talán e betegséggel összefüggésben kevesek tudnak – hogy a daganat típusának megfelelően, olyan anti-hormon terápiát írnak elő, amely korai menopauzát idézi elő a gyógyulás érdekében, ami számukra egyenlő a korai öregedéssel, esetlegesen a gyermekvállalás lehetetlenségével. Ez egy, a húszas-harmincas évei elején/derekán élő nő számára traumatikus lehet, amely egyenes út a depresszió felé. Sok esetben az emlő, vagy a haj elveszítése olyan lelki problémát okozhat, amelyet a beteg egyedül képtelen feldolgozni. Kevesen gondolnak arra, hogy a gyógykezelés folyamán fellépő hajvesztés és egyéb pl. szemöldök és szempilla elveszítése, a bőr színének és minőségének megváltozása, talán még súlyosabb lehet mentálisan, mert kevésbé kendőzhető, mint a kebel elveszítése. Szeretnénk arra is felhívni a figyelmet, hogy egy ilyen komoly betegség során vannak úgynevezett „néma” résztvevői is a kór lefolyásának, mint például a közvetlen hozzátartozók: különösen a kiskorú, vagy kamaszkorú gyermekek a családban. Tapasztalataink szerint velük foglalkoznak a legkevesebbet, pedig ez a beteg szempontjából is nagyon fontos feladat, s igyekszünk egyesületünk munkájával segíteni úgy, hogy bevonjuk őket különböző programokba, illetve egyéni beszélgetésekbe. Mindezek mellett fontos feladatunknak tartjuk a gyász feldolgozásában végzett segítségnyújtást is.
Fontos célnak tartjuk, hogy a betegségben lévő hölgyeket segítsük a különféle programjainkkal túljutni a lelki krízisek időszakán olyan módon, hogy segítő, tapasztalatokkal bíró beszélgetésekbe, ötleteket adó, lehetőségeket bemutató találkozásokba vonjuk be őket. Mindezt – figyelembe véve az érzékeny állapotukat – a lehetőségekhez mérten kötetlenül, vidáman, jókedvű alkalmakat biztosítsuk számukra.
Mire gyűjtünk?
Céljaik közé tartozik, hogy bevonjuk a családtagokat is a programba. Számukra szakemberek által tartott előadássorozaton keresztül igyekszünk bemutatni a betegség azon oldalát, ami nem az orvosi szemszögből tekint a szenvedő alanyra, hanem azok mentális problémáit tárja föl. Ezzel segíteni kívánjuk őket úgy, hogy tudják kezelni a helyzetet, és azt is megtanulhassák, hogy miként kezeljék beteg családtagjukat, (édesanyjuk/feleségük/gyermekük) és a megváltozott egészégi állapota során felmerülő kérdéseket.
Tapasztalataink szerint az Egyesületünk tagjai kevesebb mellékhatással vészelik át a kemoterápiát, a haj/mell elvesztése sem okoz akkora traumát, mint a fel nem készített társaiknak.
Progjamjaink a résztvevő daganatos hölgyek és társak számára ingyenesek.
Meghívott vendégek (orvososk, művészek, edzők, dietetikusok, gyógytornászok, stb) előadásaierrt az előadói díjakat ajándékokat, a kirándulások és teljes ellátás költségeit eddig magunk fedeztük. ezek költségeihez keresünk hozzájárulást, mivel személyes kereteink végesek, nem bírjuk kigazdálkodni a "konyhapénzből".
Mire használtuk fel?
Színvonalas programjaink költségérre, kreatív foglalkozások - pl. gyöngyfűzés, selyemfestés, rajzolás, stb - eszközeinek megvásárolására, az Egyesület munkájának fenntartására.
