###ROADBLOCK1###

 

Jogosan dagadhat a mellünk, mivel a támogatási formát hazánkban vezették be először. Az szja 1%-ának felhasználását 1996-ban fektették törvénybe, a magánszemélyek 1997 óta adományozhatják adójuk 1%-át egy közhasznú feladatot ellátó nonprofit szervezet javára. Egy kiegészítés alapján pedig 1998 óta +1%-ot is felajánlatunk egy elismert egyház részére.

 

A törvény időközben néhány dologban módosult, de az alapkoncepció megmaradt: minden szja fizetésre kötelezett magánszemély felajánlatja adója 1+1%-át egy civil szervezet és egy elismert – technikai számmal rendelkező – egyház részére. Egy kedvezményezteti körből csak egyet választatunk, rendelkezésünk tehát érvénytelen, ha két egyházat vagy két civil szervezetet jelölünk meg.

 

 

Az 1%-os jogszabály kifejezetten haladó szemléletű, mivel olyan finanszírozási forma, amelynek segítségével a magánszemélyek is beleszólhatnak az állami pénzek elosztásába, emellett részt vehetnek a nonprofit szektor támogatásában.

 

Pozitívum továbbá, hogy a fejajánlás során az adózónak nem kell mérlegelnie, hogy megengedheti-e magának, hogy támogasson egy szervezetet. Ebben az esetben tehát, az adományozással ellentétben, a támogatásban nem akadályozó tényező a jövedelmi helyzet.

 

Az adózok választása egyben a szervezet iránti bizalmukat és megbecsülésüket is tükrözni, – akár egy szavazásnál – ezzel növelik a civil szervezetek presztízsét, amely nagyon fontos tényező egy szervezet fennmaradásának szempontjából.

 

 

 

A pozitív magyar tapasztaltok hatására a többi visegrádi országban is bevezették a támogatási formát. Lengyelországban 2004 óta élhetnek az adófizetők felajánlási jogukkal. Ahogy hazánkban is, itt is közcélokat ellátó szervezetek javára rendelkezhetnek, ugyan némi eltéréssel (nonprofit szervezetek, olyan templomok, amelyek közfeladatot látnak el, illetve a helyi hatóságok szövetségesei). A lengyel szabályozás abban azonban nagyon más, hogy náluk egy adózó több nonprofit szervezetnek is felajánlhatja adója 1%-át.

 

Szlovákiában hazánkkal egy időben, már a ’90-es évek elején felmerült a felajánlás ötlete, ám konkrét lépések csak 1998-ban történtek. Érdekesség, hogy az 1998-as pozsonyi kerekasztal beszélgetéseken a magyarországi szakemberek véleményét is kikérték, hiszen addigra már egy éves tapasztalattal rendelkeztünk a rendszerről. Szlovákiában végül csak 2002-ben vezették be a rendszert, itt is közfeladatot ellátó civil és egyházi/vallási szervezeteteket támogathatnak az adófizetők. A szlovák példa különlegessége azonban, hogy a magánszemélyek mellett vállalatok is felajánlatják adójuk 2%-át – ez egyébként nem kicsit dobja meg a támogatások összegét.

 

A cseh modellt vezették be a legkésőbb, felhasználva a többi visegrádi ország tapasztalatait 2005-ben nyújtották be a Parlamentbe a törvényjavaslatot. Itt is magánszemélyek rendelkezhetnek közfeladatokat ellátó nonprofit szervezetek javára.

 

 

Lengyelországban a kezdetektől fogva a felajánlások nem anionim módon történnek, így a kedvezményezett szervezetek név szerint megtudhatják, kiktől érkezett a támogatás. Fontos változás Magyarországon, hogy 2015-től az felajánló beleegyezésével a NAV elküldi adatait (név, postai vagy elektronikus levelezési cím) az általa választott szervezethez, amely felveheti a rendelkező magánszeméllyel a kapcsolatot. Ez azért hasznos, mert így az felajánló pontos tájékoztatást kaphat arról, hogy valóban célt ért-e adománya. A szabályozásról itt olvashat részletesebben.

 

Továbbá mind Lengyelországban, mind Szlovákiában – már az 1% bevezetésétől fogva – előzetesen regisztrálniuk kell magukat a nonprofit szervezeteknek, ha részesülni kívánnak a felajánlásokból. Egy 2014-es törvénymódosítással hazánkban is bevezették a regisztrációs kötelességet, 2015-től már csak azok a szervezetek kaphatnak 1%-os felajánlást, amelyek a korábbi évben regisztráltak a NAV-nál. Az alábbi linken nézheti meg az idei regisztrált kedvezményezettek listáját.