Az eddigi tevékenységeinket természetesen folytatjuk a jövőben is, így továbbra is magas színvonalú előadásokat tartunk a buddhista filozófia és gyakorlat témájában, meditációs foglalkozásokat vezetünk mind kezdők, mind pedig a buddhista úton tapasztaltabbak számára. Régi hagyományunknak megfelelően nyaranta kétszer egy hetes meditációs elvonulást tartunk. Igazi kincs és folyamatosan fejlődő könyvállománnyal rendelkezik a könyvtárunk, amely nemcsak a magyar- és idegen nyelvű buddhista szakszövegeknek a tárháza, de a Távol-Kelet egyéb szakrális irodalmából is sokat megtalál nálunk az érdeklődő.  Könyvet is adtunk ki és folytatjuk a saját újságunk, a Dharma kiadását, valamint további fordítási és könyvkiadási projektekbe fogtunk. Jelentős esemény, hogy a soproni központunk az eddigi bérleményből hamarosan saját ingatlanba költözhet. Ezzel tovább bővülnek a lehetőségeink, még többet fogunk tudni tenni a közösségért. Szeretnénk bővíteni a budapesti Maitreya házunkat is, folyamatban van a környéken újabb területek megvásárlása és az építkezés. Tervben van továbbá az egyházunk spirituális életében fontos szerepet betöltő saját sztupa felépítése is. És az idei év nagy vállalása számunkra, hogy még jobban nyissunk a fiatalok, iskoláskorúak felé. Kiadványokat és olyan találkozási lehetőségeket próbálunk biztosítani, ami által a mi értékeink számukra is hozzáférhetővé válnak.

 

###ROADBLOCK1###

 

Úgy látjuk, hogy ebben az információ korának nevezett modern korban a valódi és személyes kapcsolatok ritkábbá, sekélyesebbé, sivárabbá váltak. Mi szeretnénk megmutatni, hogy a személyes találkozásokban, valódi kapcsolatokban mekkora érték van. Dolgozunk azon, hogy az egyház a kötelező hit- és erkölcstan oktatás keretein belül szerepet tudjon vállalni.

 

A hit- és erkölcstan órán való szerepvállalás törvényileg szabályozott. Mennyire nyitottak a döntéshozók a Buddhista Misszió Ön által említett törekvését illetően?

Úgy tűnik, a dolog sokkal egyszerűbb, mint azt előzőleg mi magunk is gondoltuk. Egyházként vállalhatunk hittanoktatást az iskolákban, amennyiben erre a diákok részéről igény van. Az iskolák biztosítanak számunkra bemutatkozó alkalmakat, illetve átadhatunk nekik terjesztésre írásos anyagokat. Ha ezután jelentkeznek diákok, hogy buddhista hittant szeretnének tanulni a mi egyházunk közreműködésével, erre megvan a törvényi lehetőség. Nemrég jártam egy soproni gimnáziumban, ahol egy egészségnap keretében tartottam meditációt és azt láttam, az érdeklődés, nyitottság megvan a gyerekek részéről. Már készítjük az írásos anyagokat, tankönyveket és a tervek szerint jövő szeptembertől tudunk is kezdeni.

 

2013-ban indult a szegedi Csillag börtönben a missziójuk, amelynek keretében raboknak tartanak foglalkozásokat. Van-e olyan patronáltjuk, aki azóta már kiszabadult és rajta lemérhető, a buddhizmus által például könnyebben illeszkedett-e vissza a társadalomba?

Mi a Csillag börtönben a hosszabb bűntetést töltő emberekkel foglalkozunk. 2013-ban anno az egyik ilyen rab hívására jelentkeztünk. Ő nemrég került átmeneti státuszba, hamarosan elhagyhatja a börtönt. Ha ő szabadul, természetesen követni fogjuk az útját és minden segítséget megadunk neki, hogy a kinti világban is a megfelelő módon talpon tudjon maradni. Azt gondolom, hogy az a belátás, szellemi út, amit a börtönben elkezdett, biztosan nyomot fog hagyni a civil életében is. Az erkölcsi alapelveket, amiket a buddhizmus kapcsán a sajátjává tett, kint is fontosnak és követendőnek fogja tekinteni. Már a börtönéletük során is arról számolnak be a foglalkozásokon részt vevők, hogy megváltozik az életük. A rabtársaik és az őrök reakcióiból is látják, hogy ez a változás a javukat szolgálja. Felismerték, már bent is elégedettebb életet tudnak élni, ha együttérzéssel, türelemmel fordulnak a többiek felé. A társak körülöttük elkezdenek megbízni bennük és ez egy fantasztikus megerősítést jelent számukra, hogy jó úton haladnak. Még lelkesebben vetik bele magukat a tanulmányokba, gyakorlatokba, még fontosabb lesz számukra, hogy tartsák magukat az elvekhez, viselkedési szabályokhoz.

 

2017-ben indult Tápióbicskén a hátrányos helyzetű romagyerekek felzárkóztatását segítő program. Mik az első tapasztalatok, eredmények?

Közösségünk lelkes tagjai, rendszeresen eljárnak Tápióbicskére és segítenek a gyerekeknek a beilleszkedésben és az iskolai tanulmányokban. Az egyház anyagi felajánlásokat is tett, hogy a rászorulók hozzájussanak tanszerekhez vagy olyan eszközökhöz, például számítógéphez, amik ezt a felzárkózást segítik. Tapasztalataink szerint pusztán az a tény, hogy valakik odafigyeléssel, együttérzéssel, szeretettel foglalkoznak velük, létrehoz a gyerekekben egy attitűdváltást. Megváltozik az önértékelésük, önbecslésük. Elhiszik, hogy képesek a feladatok megoldására és nem kudarcként élik meg az életüket. Ez a legfontosabb, mert ez az alapja minden másnak. Ha ebben változást tudunk elérni, az már hatalmas eredmény, de mérhető pozitív változások is történtek, hiszen a programjainkban résztvevő gyerekek iskolai osztályzatai 2-3 jeggyel jobbak lettek, ami rendkívüli fejlődést jelent.

 

 

Szoktunk ételosztásokban szerepet vállalni, bár ezekben az akciókban nem mi vagyunk a fő szervezők. Dolgozunk azon, hogy a kommunikációnkat erősítsük kifelé, de ez nem egyszerű. Valószínüleg abból fakad, hogy maga a buddhista út nem egy térítő jellegű szellemi irány. Ha valaki megkeres minket, örülünk neki és csendben tesszük a dolgunkat. A facebook-on elég aktívak vagyunk, de emellett keressük a további kitörési pontokat.