A 2000 óta működő Pro Canibus Alapítványnak a latinból származó elnevezése (pro canibus = a kutyákért) arra engedhet következtetni, hogy a szervezetnél csak kutyákat mentenek, ez azonban nagyon nem így van. A gyógyítás mellett ráadásul több más fontos társadalmi munkát is végeznek.

 

###ROADBLOCK1###

 

„Tavaly 178 állatot mentettünk meg, valamivel több volt a macska, mint a kutya, de kerülnek hozzánk sérült  vadon élő állatok is, mint például sün, őz és elég jelentős számú sérült vadmadarat is kezeltünk” – oszlatja a bevezetőben említett névvel kapcsolatos tévhitet dr. Zöldi Tamás.

 

 

A „civilben” állatorvos alapító sokszor szembesült azzal a problémával, hogy jóhiszemű állatbarátok hoztak a rendelőbe sérült, beteg és legtöbbször gazdátlan kisállatokat. „Egy törött végtag röntgenezése, műtétje, utókezelése akár százötvenezer forintba kerülhet. Ennek finanszírozása nem várható el sem a megtalálótól, sem az ellátó állatorvostól” – magyarázza, mi adta az ötletet az alapítványhoz. „A  gazdátlan állatok gyógyítása a legmagasabb színvonalon dolgozó rendelőkben zajlik országszerte. Ez jelent garanciát arra, hogy a lehető leghatékonyabban használjuk fel az adófizetők ránk bízott egy százalékaitt.” A nap 24 órájában tudnak segíteni a nekik telefonálóknak, mert a partneri hálózatban több ügyeleti állatkórház is található.

 

 

A  kis betegek felgyógyulása után a következő feladat a befogadóhoz, új gazdához való juttatás. „Ebben a munkában nagy szükségünk van állatbarát önkéntesek támogatására, akik megosztásokkal, közösségi marketinggel segítik az állatok ideiglenes vagy végleges gazdához jutását” – mondja. „Az Alapítványunknál  mindenki társadalmi munkát végez, senki nem vesz föl tiszteletdíjat. A felajánlásokból befolyó minden egyes forintot az állatok gyógyítására, gondozására fordítunk.”

 

 

A Pro Canibusnál kiemelten foglalkoznak az oktatással, rendszeresen tartanak a felelős állattartásra ösztönző előadásokat. Minden szeptemberben részt vesznek a  18. kerületi Bókay-kertben megrendezésre kerülő „Kutyás Sportágválasztó” családi rendezvényen, ahol ismeretterjesztő előadásokat tartanak és gazdátlan állatok örökbefogadására is van lehetőség itt.

 

 

Ezen kívül rendszeresen járnak hasonló céllal iskolákba is. Tamásnak ezzel kapcsolatban nem rég volt egy nagyon kellemes élménye: „Ezeket a foglalkozásokat alapvetően általános iskolában szoktuk csinálni, mert azt gondoljuk, abban a korban lehet igazán hatni még a gyerekekre. Egy páciens révén azonban eljutottam egy szakközépiskolába, ahol 17-18 éveseknek tartottam előadást. Fantasztikus volt látni, hogy milyen érdeklődők, együttműködők voltak, mindenkinek volt személyes élménye, amit megosztott a többiekkel, nagyon pozitív meglepetést ért.” Ezek miatt is úgy érzi, az emberek igenis megtaníthatók a felelősségre, amivel csökkenhetne a kóbor állatok száma. Ehhez azonban még hosszú út vezet, a munka elvégzésére pedig szükségük van minden támogatásra.