Gyál, Makó, Siófok. Képzelje el, hogy egy ekkora várost csak gyerekek töltenek meg. Szülők nélkül. És mind egytől egyig súlyos traumákat cipel. Az SOS Gyermekfalvak nekik ad biztonságos otthont.
 
Panni 6 éves, pár hónapja került be az egyik gyermekfaluba. Szülei nem tudtak gondoskodni róla, minden pénzüket alkoholra költötték, sokszor enniük sem volt mit. Panni nagyon félénk és bizalmatlan, de lassan kezd oldódni, egyre többet nevet. „Azért szeretek az SOS-ben lakni, mert meleg van és akár kétszer is kérhetek az ebédből” – mondja a kislány. „Eleinte Panni minden ételt a szájába tömött, ami elé került, válogatás nélkül. Úgy evett, mintha az lenne az utolsó vacsorája” – meséli nevelőanyukája, Kriszta.
 
 
Lea 7 éves, bántalmazás miatt került be a gyermekfaluba. A tornatanára figyelt fel rá, hogy a kislányon rendszeresen külsérelmi nyomok vannak. Amikor Krisztához került hetekig nem mert elaludni, nehogy valaki bántsa. Apukája éjszakánként sokszor kirángatta a kislányt az ágyból és végig kellett néznie, hogyan veri az anyukáját. Sokszor ő sem úszta meg „ennyivel”. Anyukája egyik nap elhagyta a családot, így Lea az ő szeretetét is elveszítette. Kriszta órákig ült az ágya szélén és simogatta a fejét, együtt várták a megváltó álmot. Most egy szobában lakik Pannival, egymást szorosan átölelve alszanak el. Úgy mondják, ők „SOS-testvérek”. A lányok sülve-főve együtt vannak, hetente pszichológus foglalkozik velük, próbálja oldani az otthon és az utcán megélt traumákat.
 
Az SOS Gyermekfalvakban 400 gyerek nevelkedik, egytől egyig súlyos történeteket cipelnek. Van, akit csecsemő korában hagytak ott a kórházban, másokat fizikailag vagy szexuálisan bántalmaztak, vagy épp súlyos alkoholfüggőség miatt nem tudtak gondoskodni róluk a szüleik. Évente 8000 gyerek kerül így állami gondoskodásban, jelenleg 23 ezren vannak. Az SOS-ben agyerekek nevelőszülőknél, családias környezetben nőhetnek fel. Arra is van lehetőség, hogy a testvérek együtt maradhassanak. Nem ritka, hogy akár öt testvér is egy családba kerül, ami megkönnyíti számukra a beilleszkedést, hiszen általában ez az egyetlen rokoni kapcsolatuk, ami számukra marad.
 
 
„Ezek a gyerekek annyi mindent átéltek, hogy elképzelni sem tudjuk. Kis öregembereket nevelek, akiknek sokszor több az élettapasztalatuk, mint nekem ötvenévesen. Többet tudnak a fájdalomról, halálról, gyászról, mint én, miközben nincsenek eszközeik, hogy helyén kezeljék és feldogozzák ezeket” – mondja Kriszta.
 
A nehéz körülmények közül érkező gyerekek súlyos traumákat hordoznak, amik feldolgozásához sok szakember, kemény munka és rengeteg év kell.
 
„Az SOS-ben a nevelőszülő, a pszichológus és a fejlesztő szakemberek a helyi szakmai partnerekkel együtt dolgoznak azon, hogy a Pannihoz és Leához hasonló gyerekek sorsa mielőbb rendeződjön. Az SOS-ben, biztonságos környezetben megnyugodhatnak és segítjük őket abban, hogy visszakerülhessenek családjukba, vagy hosszabb ideig nálunk nevelkedhessenek. Feladatunk az, hogy jó lehetőségekkel lépjenek tőlünk tovább annak ellenére, hogy gyerekkoruk nehezen kezdődött” – mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója.