A címben szereplő felvetés azoknál lehet különösen aktuális, akik például munkahelyváltás vagy nyugdíjazás előtt állnak, és a közelmúltban hosszabb ideig táppénzen voltak. Ebben az esetben ugyanis felmerülhet a kérdés, hogy a munkaviszony megszűnésekor a munkáltatónak meg kell-e váltania a táppénz alatt gyűjtött, de fel nem használt szabadságot.
 
 
A munka törvénykövyve 115 paragrafusának idevágó része alapján munkában töltött időnek az alábbiak minősülnek:
 
a) a munkaidőbeosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
b) a szabadság,
c) a szülési szabadság,
d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja,
e) a keresőképtelenség,
f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartama.
 
Vagyis a munkavállaló a keresőképtelenség (betegszabadság, táppénzes időszak) teljes tartamára jogosult szabadságra.
 
A munkában töltött időnek számító tevékenységek, állapotok körét azért érdemes időről időre feleleveníteni, mert a közelmúltban többször is történt változás a szabályozásban. 2012. július 1. és 2014. december 31. napja között például nem minősült munkában töltött időnek, így nem jogosított szabadságra a naptári évenként harminc napot meghaladó keresőképtelenség. A jelenleg hatályos szabályok szerint azonban újra jár a teljes táppénzes időszakra szabadság.