Bemutatkozás


Vidra Betty vagyok a PCAS Állatmentő Egyesület alapítója és vezetője. Sokak szerint megszállott. Igazuk van! Nem  vagyok képes belenyugodni, hogy  élőlények, akik itt élnek velünk a  Föld bolygón, és akiket mi szelídítettünk  magunkhoz valamikor, most ennyit, és ilyen  kegyetlenül szenvedjenek.

A PCAS nem álladvédő, hanem  állatmentő szervezetként jött létre. Sokan  nem tudják, mi a különbség a két  tevékenység között. Az állatmentő  feladatainak fókuszában a mentés áll, ezért  a tevékenységben a mentés minden  esetben jelen van. Ezért sokkal kevesebb  idő és energia marad az oktatásra, az  emberek hozzállásának a befolyásolására a  témával kapcsolatban. 

Úgy vagyok összerakva, azt a feladatot kaptam születésemkor, hogy azokat a lényeket segítsem, akik nem tudnak önmagukért szót emelni, és akik minden fájdalom, szenvedés, kínzás ellenére képesek újra hinni, bízni és feltétel nélkül rajongani az EMBER-ért, ha az szeretettel fordul felé. Ha hasonlóan érzel, segíts nekünk!

A PCAS fő tevékenysége a gyepmesteri telepekre bekerülő állatok mentése, de természetesen nem csak kutyákkal foglalkozunk. Gyakran előfordul, hogy sérült cicáknak segítünk, de mentünk madarakat, hüllőket, és ha szükséges – más szervezetekkel együttműködve – vadállatokat és haszonállatokat is. Utóbbi kettő sajnos elég bonyolult a hatályos jogi környezet és infrastrukturális háttér különbözősége miatt!
 
 
Szívügyünk a súlyosan sérült állatok mentése
 
Az évek alatt igen magas számú sérült-, hiányzó végtagú, gerincsérült, lebénult, vak és egyéb testi fogyatékkal rendelkező, elsőre talán esélytelennek tűnő állatnak adtunk lehetőséget, hogy adott esetben számtalan műtétet követően, rehabilitáció után sikeresen tudjon beilleszkedni, és teljes, társallathoz méltó életet tudjon élni.
 
Minden egyes esettel váltunk mi magunk is egyre tapasztaltabbá, gyakorlatiasabbá. Volt, hogy az orvosaink is csodálkozva álltak egy-egy védencünk felett és csodával közel azonos szinten tekintettek gyógyulásukra. Hisszük és valljuk, hogy a traumás helyzetben lévő állatoknak mi vagyunk a hangja és az esélye arra, hogy ne az életük elvétele legyen az egyetlen lehetőség. Ameddig nem képesek újra kommunikálni és kifejezni az élethez való ragaszkodásukat, addig nekünk kell ezt megtennünk helyettük és képviselni a jogukat az élethez.
 
Emellett folyamatosan dolgozunk mentési-, felvilágosítási- és tapasztalatgyűjtési céllal Kelet-Magyarország mélyszegénységgel súlytott és kóbor kutyák számát tekintve kiemelkedően infektált területein is. Az eredmények területenként bár eltérőek, de a folyamatos jelenlétünknek köszönhetően mégis pozitív irányba látszik elmozdulni. 
 

Képgaléria

Videó