A Krisnások ételosztó tevékenységét talán senkinek sem kell bemutatni. Most azonban egy egészen másik arcukat ismerhetjük meg – újabban ugyanis egy állatvédő szervezettel is együttműködnek. Vajon hogyan kapcsolódik a Krisna-tudat az állatvédelemhez? Fábián Dórát a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének kampányirányítóját kérdeztük.
A Krisna-tudat hogyan kapcsolható össze az állatvédelmemmel?
Dharmista devi dászi, (Fábián Dóra) a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének tagja, aki bár képesítését szociális területen szerezte, évek óta irányítja az egyház 1%-os kampányát:
A Krisna-tudat filozófiája egy komoly állatvédő szemlélet, ha nem is arról vagyunk híresek, hogy kóbor állatokat mentünk, de köztudottan vegetáriánusok vagyunk. Ennek a gyökerei az ősi szentírásokból erednek, amelyek azt mondják, hogy minden élőlény az emberrel egyenlő jogú, teljes értékű lélek, Istennek egy teremtménye, ezáltal tisztelni, elfogadni és megfelelő módon kell kezelni őket.
Táplálkozásunkban, létfenntartásunkban a minimális erőszak elvét követjük. Amilyen szinten megoldható – Magyarországon például ez megvalósítható, – növényi ételeket eszünk, melyek egyébként nagyon változatosak, egészségesek és táplálóak.
A vegetáriánus táplálkozás szinte az első, amit megtanítunk az érdeklődőknek. A húsmentes étkezés a saját lelki fejlődésünket szolgálja, hogy ne tapadjon vér a kezünkhöz, táplálkozásunkhoz, ezáltal az emberi tudat, az intelligencia is fejlődik, kitisztul, és sokkal jobban tudunk a lelki életre összpontosítani.
Másrészt a szemlélet egy nagyon komoly állatvédelmi stratégia is, rengeteg állatot küldenek nap mint nap vágóhídra, azért hogy az emberek megehessék őket. Ha mi ebből kivonjuk magunkat, ezáltal nagyon sok jószág életét tudjuk megmenteni.
Ha már itt tartunk, Te hogyan lettél vegetáriánus?
Dharmista: Már azelőtt vegetáriánus lettem, hogy találkoztam a Krisna-tudattal. Nagyszüleim falun laktak, nagyon sok időt töltöttem ott gyerekkoromban. Rengeteg állatunk volt, nyuszik, különféle baromfik. Nagyapán azzal hitegetett engem és unokatestvéreimet, hogy pónilovunk is lesz. Végül csak birkákat kaptunk, amik olyan picik voltak, hogy ölbe vittük haza őket. Saját kezünk alatt növekedtek, az enyém a Berci nevet kapta. Nagyon hozzám nőtt, pórázon sétáltattam az erdőszélen. Év közben keveset jártam le, a nagyszüleimnek pedig nem volt ideje vele foglalkozni, így elvadult.
Egy napon, amikor nagymamám ment etetni Bercit, akkor letépte róla az otthonkát. Ezért úgy döntött a család, hogy meg kell válnunk tőle. Még ma is él bennem a kép, amikor belépek a kapun, és a mészáros nyúzza a kifeszített Bercit. Nagyon mélyen érintett, mert úgy éreztem, hogy a barátomat veszítettem el. A legmegrázóbb az volt, amikor kicsit később nagymamám kikiabált az udvarra: „Gyertek, nagyon finom leves lett Berciből”. Nem bírtam enni belőle.
Hosszas elmélkedés után arra jutottam, hogy amilyen alapon Bercit, úgy más állatot sem kellene megennem. Amikor még otthon laktam, és még nem tudtam magamra főzni, nagyon nehéz volt megoldani a húsmentes táplálkozást. De kitartottam. Amikor találkoztam a Krisna-tudattal, akkor ezek az étkezési problémák szerencsére megoldottak.
Krisna-völgyben milyen szerepe van az állatvédelemnek?
Dharmista: A Krisna Egyház a ’80-as évek végétől kezdett el terjedni hazánkban. Eleinte az állatvédelem a vegetáriánus táplálkozásban merült ki.
Jelentősebb változások akkor történtek, amikor Somogyvámoson létrehoztuk Krisna-völgyet, az indiai kulturális központunkat és biofarmunkat. A völgyben együtt élünk a természettel. Ez egy 127 hektáros terület, ahol kezelnünk kellett az állatok felbukkanását, meg kellett tanulnunk együtt élni velük. Kialakult egy komoly állatvédelmi szempontrendszer, biogazdálkodásunkból adódóan természetesen nem írtjuk ki a körülöttünk lévő állatokat.
Azt vettük észre, hogy a környék élővilága feléledt, újjáéledt, regenerálódott, és mint egy arborétumban nagyon gazdag élővilág alakult itt ki – 120 féle madárfaj, de rétisas, őzek, rókák is élnek a területen.
Emellett létrehoztuk a tehénvédelmi központunkat is. A védikus tradíció szerint a legfontosabb tápanyagunk a tej, így mint egy „anyát” tiszteljük a teheneket. A földeken pedig ökrökkel dolgozunk, ezek az állatok pedig „apaként” funkcionálnak közösségünkben. Ellentétben más gazdaságokkal, mi nemcsak haszonállatként tekintünk ezekre az állatokat. Nem vágjuk le őket, amikor már nem használhatóak a termelésben, hanem életük végéig éldegélhetnek a völgyben.
Hogyan alakult ki az együttműködés a Noé Állatotthon és a Krisna-tudatú közösség között?
Dharmista: Szemléletünkből adódóan úgy gondoltuk, hogy jó lenne egy olyan szervezettel együttműködni, ahol állatokat védelmeznek, mentenek és gyógyítanak.
A tavalyi évben ütötte meg a fülemet, hogy több Krisna-hívő önkéntes rendszeresen kijár a Noé Állatotthonba, és adományokkal, illetve gyakorlati munkával segítik a szervezetet.
Sok jel utalt arra, hogy együtt kellene működnünk, ezért úgy döntöttem felveszem az állatotthonnal a kapcsolatot. Nagyon gyorsan sikerült közös nevezőre jutni, mert látták, hogy mi nem csak elvi síkon képzeljük az együttműködést. A közös munka azzal kezdődött, hogy megjelentünk rendezvényeiken, ahol húsmentes ételeket főztünk, hogy a vegetáriánus szemléletet támogatóikban is erősíteni tudjuk.
Hogyan képzelhetjük el a közös rendezvényeket? A dolgozóitok, támogatóitok hogyan fogadták ezt a kapcsolatot?
Dharmista: Vegyes érzelmekkel mentünk az első közös eseményre, mert nem tudtuk, hogy milyen lesz a fogadtatás. Amikor először kiérkeztünk, egy ketrecbe beköltözve kellett főznünk. Nyílt nap révén ugyanis az állatok voltak szabadon. Azt tapasztaltuk, hogy a látogatók eleinte furcsán néztek ránk, nem tudták mi sül ki az egészből és mit fogunk nekik feltálalni. Amikor aztán beszélgettünk és megkóstolták az ételeket, akkor feloldódott a hangulat, később pedig kialakult egy baráti kapcsolat köztünk.
Szerveztek közös rendezvényeket ebben az évben? Miről fog még szólni az együttműködés a jövőben?
Dharmista: Természetesen idén is tartunk közös programokat. Az április 1-jén megrendezett ételosztásunkra a Noé is eljön, és most először nemcsak a rászoruló családok, hanem állataik is kaptak élelmiszert. Mintegy 1000 adag kutya és macska eledelt osztottunk ki.
Tavasszal a Noé szervez több eseményt, például örökbefogadást, amelyre minket is meghívtak. Közösen jelenünk meg a Rákosmenti Majálison is. A Noé eljönnek a gyereknapi ételosztásunkra, ahol közreműködésükkel a kisebbek testközelből ismerkedhetnek az állatokkal. Ősszel, az állatok világnapja alkalmából lesz egy közös programunk, és meghívtuk a Noét a Krisna-völgyi Búcsúra is.
A rendezvények mellett más együttműködési programokon is folyamatosan dolgozunk, részt veszünk a Noé gyermekeknek tartott felelős állattartásról szóló foglalkozásain, valamint egy közös kiadványon is munkálkodunk.
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének adatlapját itt találja, oldalunk segítségével adója 1%-át is felajánlhatja a szervezet részére.