A buddhizmus a modern, mindennapi életben is nagyon jól hasznosítható, legyen szó emberi kapcsolatokról, konfliktuskezelésről vagy éppen tanulásról. Ez egy olyan életszemlélet, amelyet akár más vallások követői is alkalmazhatnak, nem véletlen, hogy például keresztény papok, lelkészek is egyre többen érdeklődnek iránta. A Buddhista Misszió, Magyarországi Árya Maitreya Mandala Egyházközösség munkásságáról Rev. Amóghavadzsra Hargitai Gábor rendtagot kérdeztük.

 

Meséljen a Buddhista Misszióról, mit takar pontosan a nevükben a misszió?

A Buddhista Misszió a legrégebben működő buddhista egyház Magyarországon. A nevében szereplő misszió szó érdekes, mivel a buddhizmus alapból nem tekinti magát missziós mozgalomnak, a térítés teljesen idegen szellemiségünktől. Ez mégis misszió abban az értelemben, hogy van egyfajta küldetése ennek az egyháznak. Fontos célunk az, hogy a „felébredés”, a szenvedéstől való megszabadulás üzenetét közvetíthessük, és ezáltal hozzáférhetővé tegyük azt. Aki nyitott erre az útra, az a legautentikusabb forrásokat, ősi szövegeket, illetve a hagyományvonalunkban megjelenő tanításokat ismerheti meg. A tanításokat gyakorlatba ültetve mindenki a saját életében is megtapasztalhatja annak a hatását.

 

Ha szeretné felajánlani adója 1 százalékát az szervezet részére, tekintse meg a Buddhista Misszió adatlapját, ahol pár kattintással tehet felajánlást.

 

Hogyan tapasztalható ez a pozitív szemléletváltozás? Milyen típusú gyakorlatokat végeznek?

A gyakorlatok hatására megváltozik az a mód, ahogyan a mindennapokban önmagunkra és a világra tekintünk, és ez a szemléletváltozás felszabadítólag hat ránk, gyakorlókra. Az egyik legalapvetőbb buddhista gyakorlatban az ember egyszerűen üldögél, és figyelni kezd  a testére és a lélegzésére. Ez elég könnyűnek hangzik, de valójában egyáltalán nem olyan magától értetődő. Általános tapasztalat, hogy csupán néhány másodpercig tudunk tényleg figyelni a testünkre és a légzésünkre, aztán villámgyorsan eszünkbe jut valami, például, hogy mit kell tennünk, vagy felbukkan egy emlék vagy fantáziakép, és ha ekkor nem vagyunk éberek, akkor el is veszítjük a valósággal a kapcsolatot. A meditációban észrevesszük ezeket a folyamatokat, ami meglehetősen sokkoló lehet, mert megmutatja, hogy életünket valójában sokszor nem a jelen pillanatban töltjük, hanem fantáziáinkban, vágyképeinkben. Sok gyakorlással azonban megtanulhatjuk a jelen pillanatot a maga teljességében átélni. Ez friss, erőteljes és szabad tapasztalat. Ilyenkor értjük meg, hogy a nappali álmodozásainkkal csak elvesztegetjük az életünket. Ebből az álomból azonban fel lehet ébredni és akkor kezdünk el igazán élni.
 
 
A jelennel és a valósággal való kapcsolatunk elveszítésére jó példa a párkapcsolat vagy házasság, ahol hosszú évek alatt általában rengeteg emlék, elvárás, előfeltételezés alakul ki a partnerünkkel kapcsolatban. Sokszor előfordul, hogy már csak a vágyaink és elképzeléseink tárgyát látjuk a társunkban, s ez gyakran vezet végül valós konfliktusokhoz is. A meditáció azonban hozzásegít ahhoz, hogy amikor beszélgetünk egy emberrel, akkor félre tudjuk tenni a vele kapcsolatos előítéleteket, elképzeléseinket, és ténylegesen rá tudjunk figyelni az adott pillanatban.
 
Szeretnénk, ha a partnerünk mindig ugyanolyan maradna, mint, amikor megismertük egymást és egymásba szerettünk. Ez természetesen nem lehetséges, hiszen minden folyamatosan változik, s ezért csalódunk. A azonban meditáció felszabadítja bennünk a változás lehetőségét, és így el tudjuk fogadni a másik fél állandó változását, azt, hogy ő is és mi magunk is a saját utunkon fejlődünk. Egy ilyen elfogadó, szabad légkörben lehetséges az, hogy a partnerkapcsolat, házasság hosszú távon is inspiráló lehet mindkét fél számára. A boldogság kulcsa az, hogy az életünket nem illúziókra, hanem a valóságra építjük. Ezt elősegíti, támogatja a szellemi gyakorlás.  
 
Egy másik típusú gyakorlattal az összpontosítás képességét próbáljuk kibontakoztatni. Ebben meditációban megpróbáljuk egy kiválasztott tárgyra irányítani és hosszabb ideig fenntartani a figyelmünket. Manapság, amikor a multitasking, vagyis a többfelé figyelés képessége egyre jellemzőbb – például több feladaton dolgozunk egyidőben, vagy munka közben zenét hallgatunk, internetezünk, híreket olvasunk, kávézunk egyszerre – nagyon szétszórttá válik a figyelmünk, és nehezen tudunk összpontosítani egyetlen dologra, vagy gyakran elfeledkezünk fontos ügyekről. A módszer elsajátítása sok hétköznapi helyzetben – például tanulásnál, vagy akár a munkában is  – nagyon hasznos lehet. A gyakorlat során megeddzük a figyelmünket, épp úgy, ahogy súlyzózással erősíthetjük az izmainkat. Ez nem megy egyik napról a másikra, de kitartó gyakorlással valóban eredményt érhetünk el.
 

Mesélne a közösségről, hol lehet önökkel találkozni?

Budapesten a Karinthy Frigyes úton és a Kamaraerdőn, illetve Sopronban vannak központjaink, amelyekben rendszeresen tartunk előadásokat, szemináriumokat és meditációkat. Vannak továbbá kisebb gyakorló csoportjaink országszerte, például Miskolcon és Szegeden.
 
 
Emellett időről-időre indítunk tanfolyamokat kezdőknek, ahol olyan meditációs gyakorlatokat tanítunk, amelyek nem kötődnek szorosan a buddhista hagyományhoz, bármely vallási vagy ideológiai háttérrel látogathatóak. A buddhizmus annyira univerzális, hogy akár más vallásokkal is összeegyeztethető, például jár a képzéseinkre evangélikus és református lelkész is.
 

Milyen kapcsolatot ápolnak más buddhista közösségekkel?

Folyamatos kapcsolatban vagyunk több hazai buddhista közösséggel, vannak közös előadásaink és programjaink. Másfelől külföldi, elsősorban európai csoportokkal is kapcsolatban állunk. Az Európai Buddhista Uniónak tagja a Buddhista Misszió is, amely évente tart egy konferenciát, ahol a tagszervezetek képviselői találkoznak és átbeszélik az aktuális kérdéseket, az európai buddhizmus ügyét. Ilyenkor megoszthatjuk a tapasztalatainkat azokról a projektjeinkről, amelyek Európában többen is felvállaltunk, ilyen például a börtönmisszió.
 

Mesélne részletesebben is a börtönmisszióról?

Pár éve kaptunk egy levelet egy a szegedi börtönben raboskodó elítélttől, aki leírta, hogy szeretne tanulni a buddhizmusról. Mivel régóta szerettem volna rabokkal is megismertetni a buddhista gyakorlatot és filozófiát, villámgyorsan felvettem a börtönnel a kapcsolatot, és hamarosan személyesen is meglátogattam az illetőt. Nekiállt keményen, szorgalmasan gyakorolni, nagyon sokat tanult. Rengeteg könyvet vittem neki, és egészen megdöbbentő precizitással és mélységben tanulmányozta végig ezeket. Ilyen erőfeszítésre egyébként a külső, börtönön kívüli világban is kevesen szánják rá magukat. Szépen lassan elkezdett rajta látszani a gyakorlás hatása, s ezt egyre többen észre is vették a környezetében. Így történt, hogy spontán módon egyre több érdeklődő jelent meg, s mára egy gyakorló csoport alakult ki a szegedi börtönben, akik hetente összejárnak. Azt a gyakorlót bíztam meg a csoport vezetésével, akivel először felvettem a kapcsolatot, magam pedig havi rendszerességgel látogatom őket.
 
A börtön falai között sokkal látványosabbak az eredmények, mert nagyon súlyos, szenvedésteli a kiinduló helyzet. Inspiráló látni, hogyan változnak az emberek, hogyan válnak kisimultabbá, harmonikusabbá. Egyre jobban kezelik a stresszes helyzeteket és konfliktusokat. A gyakorlás során képesekké válnak arra, hogy új nézőpontból lássák a felbukkanó problémahelyzeteket, s ez lehetővé teszi, hogy pozitív módon meg is tudják oldani azokat. A beszámolók alapján kiderül, hogy tényleg jól tudják ezeket hasznosítani. Rájönnek például, hogy agresszív megnyilvánulás nélkül is lehet reagálni az agresszióra.
A szegedi börtönben tapasztalt sikereket látva, úgy döntöttünk, hogy több büntetés-végrehajtási intézményt is szeretnénk bevonni ebbe a programba, már az Országos Parancsnoksággal is elindult egy egyeztetés az ügyben.
 

Milyen más, társadalmi célú programot valósítanak meg?

A Buddhista Misszió támogatásával jöhet létre például egy felzárkóztató program Tápióbicskén. A projekt a helyi roma önkormányzat kezdeményezésére indult el, a Misszió pedig nagyon nyitott volt a program megszervezésére. Jelenleg egy részmunkaidős tanítót alkalmazunk arra, hogy az ottani rászoruló, nehéz körülmények között élő, hátrányos helyzetű, és emiatt nehezen tanuló gyerekeket felzárkóztassuk. Ez tulajdonképpen egy kitörési lehetőséget jelenthet számunkra. Ugyanakkor itt semmiféle filozófiai, vallási tanulmányokban nem részesülnek, klasszikus buddhista gyakorlatokat sem végeznek, hacsak nem érkezik kifejezetten ilyen irányú felkérés.
 
 
Közösségünk idősebb tagjai részéről már régóta megszületett az igény egy buddhista idősotthon létrehozására, ahol együtt élhetnének, és közösen tudnának gyakorolni, meditálni, beszélgetni. A projekt jelenleg megvalósítás alatt áll, a tervek szerint három buddhista egyház együttműködésével jönne létre – Tan Kapuja Egyház, a Karma Kagyüpa és a Buddhista Misszió közreműködésével. Az idősek otthona tehát egyelőre egy vízió, de addig is, amíg megvalósul, rendszeresen, kéthetente találkoznak idősebb tagjaink Budapesten, és az őket érintő kérdésekről beszélgetnek és hallgatnak előadásokat.
 

Mire használják fel az 1 százalékos támogatásokat?

A fent említett szociális programok fenntartására, de számos saját programot és előadást finanszírozunk az 1 százalékos támogatásokból. Tartunk például ünnepeket, idén például egy autentikus indiai zenét játszó zenekar lép fel. Ebből tudjuk fizetni a nagy tudású tanítóink előadásainak költségeit. Ugyanakkor az 1 százalékos felajánlásokból készítjük és jelentetjük meg a Dharma újságot, ami egy rendszeres és nagyon jó minőségű, informatív kiadvány a buddhizmus iránt érdeklődőknek. Az elmúlt évben pedig kiadtunk egy teljesen egyedülálló könyvet, „A bizalom felébresztése” címmel, ami egy 1500 éves, ősi buddhista szöveg magyarra fordítása.
 
Szerző
Ivanyos Judit