Adó1százalék.com

 

Soltész Lászlóné: Az Állatmenhely Nyílt Alapítványt 1996-ban alapítottam Cegléden azzal a céllal, hogy megmentsem a kutyákat az altatástól a gyepmesteri telepen. 6 évig teljesen egyedül végeztem minden munkát szinte pénz nélkül, a saját jövedelmem felhasználásával.

 

Nincsen semmilyen képesítésem ezen a területen. Úgy kezdődött, hogy elkezdtem etetni a kóbor, gazdátlan állatokat az utcán. Láttam, hogy nincs sok esélyük: vagy elpusztulnak az utcán, vagy a sintér végez velük. Láttam, hogy a sintér utánfutókon húrokkal felakasztva viszi el a kutyákat, először elfordítottam a fejem, de aztán egy nap belenéztem az egyik kutya szemében, és attól kezdve az életem a kutyákról szól, mindent feladtam értük – már lassan 21 évvel ezelőtt.

 

 

 

Soltész Lászlóné: Főleg kutyákat és macskákat fogadunk be, sajnos más állatok tartására nincs kapacitásunk. Természetesen ideiglenesen be szoktunk fogadni más fajokat is, amelyeket később más, illetékes befogadó helyeknek tovább szoktunk adni. Hoztak már hozzánk papagájt, teknőst, sündisznót, de még réti sast is.

 

Évente akár 800-1000 állatot is ellátunk. Jelenleg 92 kennelünk van, ahol mintegy 250-300 kutya fér el. Ezen kívül van egy különálló, fűtött macskaházunk, ahol körülbelül 60 macskát tudunk elhelyezni.

 

 

Soltész Lászlóné: Általában lakossági bejelentés útján szerzünk tudomást az állatokról. Gyakori, hogy az állatok nagyon rossz körülmények közül kerülnek hozzánk. Előfordul, hogy gazdájuk elhagyta őket vagy meghalt és magukra maradnak élelem nélkül egy házban. Sokszor történik, hogy nem figyelnek rájuk, és megszöknek, napokig vagy hetekig az utcán kóborolnak, ahol megbetegedhetnek, lesoványodhatnak, megsérülhetnek. A legrosszabb, amikor szaporítják őket, és akár hónapokig vagy évekig egy koszos pincében tartják őket, sokszor megesik az ilyen kutyákkal, hogy éheztetik őket, napfényt nem vagy csak alig látnak.

 

Sajnos egyre több olyan kutya kerül hozzánk, amelyet harcoltatnak. Ezeket a kutyákat a legnehezebb örökbe adni, mivel félünk, hogy nehogy újra harcoltatásra használják, pedig ezek az állatok az emberekkel barátságosak, csak az állatokra veszélyesek. Az a tapasztalatom, hogy ha megfelelő törődést szeretetet kapnak, hamar beilleszkednek a családba.

 

 

 

Soltész Lászlóné: Minden kutyát és macskát ivartalanítva adunk örökbe. A 3 évnél idősebb kutyákat oltva, chipelve, ivartalanítva adjuk át a leendő gazdának, és nem kérünk érte semmilyen támogatást.

 

A hozzánk kerülő állatokat folyamatosan hirdetjük a weboldalunkon és Facebook oldalunkon is. Az egész országból jöhetnek örökbe fogadók, sőt Németországba is adunk állatokat örökbe. 2004 decemberétől támogatja az Állatmenhely Nyílt Alapítványt egy német állatvédő egyesület, a Photenretten Ungarn, akik segítenek kutyáink gazdához juttatásában. Így 4-6 hetente 10-20 kutya kerül ki Németországba, ahol már az új gazdi várja őket. A kutyákat mi visszük ki és átadjuk az új gazdinak, akiket a Photenretten tagjai már leellenőriztek, hogy megfelelő helyre kerüljenek. Ezekről a kutyákról visszajelzéseket kapunk, fotóval együtt győződhetünk meg arról, hogy a kikerült kutyák családtagként élnek új gazdáikkal.

 

 

Soltész Lászlóné: Nem, egyáltalán nem. Alapvető feltétel egy befogadóval szemben, hogy megfelelő körülményeket biztosítson az állatnak: saját tulajdonú lakása vagy háza, a lakhelyén jó kerítés legyen, és semmiképpen se tartsa láncon az állatot.

 

 

Ha a környékről érkezik a leendő gazda, akkor általában elmegyünk megnézni a leendő otthont, ha azonban messzebbről, akkor keresünk egy helyi állatvédő szervezetet, hogy nézzék meg a lakhelyét.

 

Nálunk arra is van lehetőség, hogy visszahozzák az örökbe fogadott állatokat vagy kicseréljék, ha valami probléma van vele, pl. ki tud mászni a kerítésen, vagy az idős befogadója idős ember szociális otthonba kerül. Erre sajnos gyakran kerül sor, mivel előfordul, hogy olyan idős emberek fogadnak örökbe állatokat, akik később rájönnek, hogy mégsem képesek például egy eleven kölyökkutya tartására, vagy megbetegszenek, és nem maradhat tovább náluk az állat. Éppen ezért mindig azt javasoljuk az idős embereknek, hogy lehetőleg ne kölyköt, hanem pár éves kutyát vagy macskát vigyenek el.

 

 

Soltész Lászlóné: Igen, 2005-óta gyepmesteri feladatot is ellátunk, jelenleg Cegléd, Nagykőrös Kőröstetétlen és Nyársapáton vállaltuk át az önkormányzati feladatokat. A telep szintén Cegléden, közvetlenül az Állatmenhely mellett található.

 

A magyar sintér telepeken általában nagyon rossz körülmények között tartják, majd elaltatják az odakerülő állatokat, de nálunk nem ez történik. Alapelvünk, hogy minden élőlénynek joga van az élethez. Csak olyan állatot altatunk el, amely gyógyíthatatlan beteg vagy súlyosan agresszív. Minden állat 14 nap után a telepről az általunk működtetett állatmenhelyre kerül.

 

 

Nagyon fontos, hogy a hozzánk kerülő beteg állatok megkapják a szükséges állatorvosi segítséget. Állami támogatást a költséges gyógyítatásra nem kapunk, így saját magunknak kell finanszíroznunk azt, de szerencsére a németországi támogatónk, Photenretten Ungarn rengeteg adományt juttatat el hozzánk, amelyből tudjuk fedezni az állatok gyógyítatásának egy részét.

 

 

Soltész Lászlóné: Több iskolával van együttműködési megállapodásuk az iskolai közösségi szolgálat közös lebonyolításáról. Főként a környékbeli középiskolákból, de Budapestről és Kecskemétről is folyamatosan jönnek hozzánk önkénteskedni diákok. Nagyon örülünk nekik, hiszen a kutyáknak nagyon jó, hogy foglalkoznak velük, elviszik sétálni, játszanak velük.

 

Emellett minden évben, lakossági ivartalanítást hirdetünk meg a környékbeli kutyáknak és macskáknak, melyet Susy Utzinger svájci alapítvány támogatásával sikerül megvalósítani, nagyjából 3 millió forint értékben. Nagy probléma ugyanis, hogy még mindig nem elég elterjed hazánkban a felelős állattartás. 

 

 

Tapasztalatink szerint sokan úgy tartanak kutyákat, hogy nem ivartalanítják, sajnos még mindig előfordul a láncon tartás és az állatok elhanyagolása. A hozzánk kerülő kutyák 80-90 százalékában nincsen chip, ami pedig törvényileg kötelező lenne. Ez azért probléma, mert így nagyon nehéz, sokszor lehetetlen megtalálni az eredeti gazdát, illetve a felelőst, ha a kutya esetleg valamilyen bajt okoz – elkóborol, rátámad más kutyára, még rosszabb esetben emberre.

 

 

Soltész Lászlóné: Mivel nem kapunk állami támogatást, az adományok mellett az 1%-os felajánlások fő bevételi forrásunk. A támogatásokat alapvetően az Állatmenhely működésére fordítjuk: gyógyszerekre, takarmányra és a telep fenntartási, rezsi költségeire.

 

Jelenleg mintegy 11 dolgozója van a menhelynek, én nyugdíjasként látom el a feladatokat, de dolgozik nálunk állatorvos, asszisztens, ebrendész, takarító, könyvelő is. Sajnos nem vagyunk elegen ennyi feladatra, legtöbbünk naponta akár 10 órát is dolgozik. A támogatások megnövekedése nagy segítséget jelente számunkra, mert így több embert tudnánk alkalmazni.  Szeretnénk továbbá örökbefogadó napokat szervezni, és jó lenne, ha több kapacitásunk lenne arra, hogy hirdessük magunkat és fejlesszük a telepet.

 

 

Soltész Lászlóné: Egyre több állat kerül az utcára évről évre, és sajnos előfordul, hogy szörnyű körülmények közül kell kimentetnünk azokat. Egy borzalmas eset, ami az utóbbi időben történt, amikor egy kis kutyát találtunk meg saját, felaszatott anyja mellett az erdőben. A kutyakölyök nagyon le volt gyengülve, de szerencsére sikerült megmentenünk őket.

 

 

Egy nagyon másik szomorú eset az elmúlt évekből, amikor egy elhunyt idős hölgy házában találtunk 22 spániel keveréket, a kutyák egy szeméttel borított helyiségben őrizték halott gazdájukat. A hölgy valószínűleg nagyon szerethette őket, de halála után magukra maradtak, még szerencse, hogy valaki észrevette és jelezte az önkormányzatnak a tragédiát. Sikerült szocializálni ezeket az emberhez nem szokott kutyákat, és szerencsére mindnek olyan gazdát találtunk, ahol családtagként szeretik őket.

 

Sajnos Magyarországon nem jók az állatvédelmi törvények, ami van, azt sincs a hatóságok részéről betartatva, és a be nem tartóval szemben nincsenek büntetések kiszabva. A chip megléte fontos lenne, aminek az ellenőrzése a mai napig nem történt meg legtöbb helyen. Úgy látom, emiatt van annyi kóbor kutya az utcán. Probléma, hogy csak az állatvédőkkel akarják a hatóságok a törvényeket betartatni, az állatkínzóra sok esetben nem vonatkoznak ezek, mivel még mindig nincsen megfelelő törvényi szabályozás. Szerintem már megoldatlan a kóbor kutya kérdés Magyarországon. Be kellene vezetni az ebadót, de hiába hoznak 10 új törvényt, ha hatóságok részéről nem lesz ellenőrzés és szankcionálás, akkor ugyanannyit érnek, mint az eddigi törvényeink.