A Tűzoltó utcai Gyermekklinikán jártam és csodát láttam az egy százalékoknak (is) köszönhetően.
Amikor belépek, hatalmas sürgés-forgás fogad az épületben, szinte minden szegletbe jut festésből, takarításból, szerelésből, bútormozgatásból legalább egy. Zajlanak az utolsó simítások, hogy a beteg gyerekek húsvét után visszatérhessenek a Semmelweis Egyetem II. sz Gyermekklinikájára, ismertebb nevén a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára. „2017-ben a teljes fűtési rendszer korszerűsítésével kezdődött a több lépcsőben zajló felújítás, amely most ér véget. Az említett nagyszabású fejlesztések EU-s pályázati, illetve klinikai támogatásokból valósultak meg, ám a tavalyi egy százalékos felajánlások is kellettek a munka befejezéséhez” – meséli Dr. Tomsits Erika, aki az „idegenvezetőm” lesz az épületben tett látogatásom alatt. A csecsemő- és gyermekgyógyász, gasztroenterológus, neonatológus szakorvos hölgy, amellett hogy teljes munkaidőben a klinikán dolgozik egyetemi docensként, az egy százalékokra jogosult Tűzoltó utcai Gyermekklinika Betegeiért Alapítvány kuratóriumának elnöke is.
A túránk alatt elmeséli, hogy a hemato-onkológiai osztályon a fertőzésveszélyt jelentősen csökkentő koreszerű légcserélőre, valamint a már említett fűtési rendszerre kapott támogatásokat nem illetve csak részben fordíthatták a felújítás után esedékes utómunkálatokra (festés, burkolás, bútorpótlás), amikből bőven akadt. A szintén romos és ezért igen fertőzésveszélyes alagsor felújítására kapott egyetemi támogatás – bár igen jelentős volt – szintén nem fedezte a teljeskörú felújítást, itt is szükség volt az alapítványra. Talán nem is lett volna elég minderre az egy százalékból tavaly befolyt 22 millió forint, ám váratlanul akadt két ismeretlen jótevőjük, akiktől egy-egy lakást örököltek. Az így befolyt összegből viszont nemcsak teljesen kicsinosították a klinikát, de még egy altatógépet is tudtak vásárolni.
Közben bejárjuk az egész épületet, tényleg az utolsó simításokat végzik, Tomsits Erika boldogan sorolja és mutatja miindenhol az eredményeket: álmennyezet a kábelek elrejtésére, csőcsere, világitascsere, a hátsó lépcsőház teljes kifestése, légzésfunkciós labor helyiségeinek felújítása. „Ez mind az egy százalékból” – teszi hozzá és látszik, megkönnyebbült, hogy lassan visszatér az élet a régi kerékvágásba. A közel két évig tartó munkálatok valóban nagyon sok szervezéssel és gonddal jártak, követni is alig bírom, amikor elmeséli, melyik osztály hányszor és hova vándorolt ezalatt. Ők azonban nem panaszkodtak, helyette még a nehézségekből is tőkét kovácsoltak: a kiköltözések által tudták rohamptempóban elvégezni az esedékes tisztasági festést több osztályon is.
„Műszerekre könnyebb támogatókat találni, a cégek készségesen adakoznak, ha kézzel fogható, bemutatható dolgokról van szó. Ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. Most viszont végre azt is meg tudjuk mutatni ezzel a megszépüléssel, hogy az egy százalékokból befolyó minden egyes forint is jó helyre megy. Ráadásul ez ugyanolyan fontos, és a gyógyítás nélkülözhetetlen része. Az egy százalék tulajdonképpen a munkánk láthatatlan, mégis alapvető feltételeit biztosítja” – mondja Tomsits Erika, miközben az egyik ablaknál állunk. Kimutat rajta. „A mostani felújítás utolsó feladatainak egyike, hogy alpinisták a belső udvart is lemossák. Az ilyen munkák elvégzésére a jövőben is az egy százalékok nyújtanak lehetőséget.” Ehhez kapcsolódóan búcsúzáskor elmondja, hogy már a 2019-es (vagyis a még csak ezután felajánlásra kerülő összegeknek) is megvan a helye. A klinika ugyanis támogatást nyert a nyílászárók cseréjére, és megint lesz bőven más forrásból nem fedezhető helyreállítási munka. Ehhez várják és köszönik mindenki segítségét.
